Itt van az ősz, itt van újra...

Csúnya idő van kint, szeles, esős, hűvös...

Más ezt depressziós korszaknak hívná, én csak úgy, hogy most van idő az önvizsgálatra.

Magamba nézek, agyalgatok, csak a szokásos.

Az a helyzet, hogy mindig is tisztában voltam a hibáimmal, a lázadó énemmel, azzal, hogy az utolsó molekulámig gyűlölöm a megszokást, a beletörődést, az érzelmi intelligencia és az empátia teljes hiányát, ezt az átlag jó Magyar hozzáállást, hogy gyötrelem az élet, hiszen mi amúgy is sírva mulatunk, de tenni ellene, azt már nem!!!

Szóval nem tudok beállni a sorba, soha nem is tudtam.

De ami a legfontosabb, hogy nem is akarok.

Soha nem illettem bele  a "keretszerződésbe". :)

Arra kellett rádöbbennem, hogy ez nálunk, genetikai hajlam.

Valószínűleg innen ered az én lázadásom is.

A szüleim világ életükben vállalkozók voltak, soha egy percre nem tudták elfogadni, hogy valaki parancsoljon nekik.

Így is élték le az életüket, mint ahogy azt mindenki tudja, milyen a vállalkozók élete, ha van munka van pénz, ha nincs akkor nincs.

Így aztán úgy nőttünk fel, hogy sokszor dúskáltunk a javakban, sokszor meg nagyon nem.

Ezt próbáltam szem előtt tartani, mindig is.

Ugyan tudtam, hogy alkalmazottként, nem fogok meggazdagodni, de az a kis pénz legalább rendszeres és biztonságos lesz.

Leginkább ez a lakáshitel, autó és végül a gyerekvállalás miatt lett nagyon fontos.

Viszont, már van lakásom, van autóm és a gyerekek is szépen cseperednek!

Azt hiszem itt az idő, hogy leváljak, a jól megszokott, multis rendszerről, hiszen hiába vagyok (minden fényezés nélkül ) nagyon jó a szakmámban, ha a viselkedésemmel, a nagy számmal, és az örökös lázadásommal nem férek bele a munkáltatóm által elképzelt modern kori rabszolga képébe.

És én már 15 éve nem férek bele!

Nagyon unom!

Már csak egy jó ötlet hiányzik, és indulhat a buli!

Na jah, az ötlet....

Na ehhez még nekem is korán van, de gondolkozom rajta folyamatosan.