Nagyon nagy reneszánszát éljük a "merjünk nemet mondani" nevezetű mozgalomnak, már ha nevezhetem így. Valószínűleg ez a munkaerőhiány hozadéka, mivel úgy vagyunk vele, hogy kicsit most mi irányítunk, és talán jobban kiállhatunk magunkért, mert mi vagyunk a hősök, akik nem menekülnek külföldre, akik nem mondanak fel, hanem itt vannak és a hátukon viszik a céget. Úgy vagyunk vele, hogy igen, mi itt vagyunk, ezért becsüljenek meg, vegyenek emberszámba, hiszen mi lojálisak vagyunk, kitartunk, túl vagyunk terhelve, több ember munkáját végezzük. Ezért mi nem akarunk mást, csak egyenlő esélyeket, normális, élhető-nem versenyképes- hanem élhető fizetést a munkánkért. Ez olyan nehéz?

A baj ott kezdődik, hogy a vezetőink még mindig ...