Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor rajtad kívül álló okokból táppénzre kényszerülsz, akár 1-2 napra, vagy hosszabb távra. Bennem, olyankor  mindig dolgozott a lelkiismeret. Vajon tényleg elhiszik hogy beteg vagyok? Azt hiszik, hogy csak lógni akarok? Most biztos utálnak a kollégáim, mert meg kell csinálniuk az én munkámat is... Az igazság az, hogy ezek a kérdések, nem véletlenül kavarogtak bennem, ahelyett, hogy inkább a gyógyulásra koncentráltam volna. Az meg már csak a jéghegy csúcsa, mikor óránként hívogatnak a munkahelyedről, mert nem találják ezt meg azt. De vajon miért alakulnak ki bennünk ezek a kételyek? Elképzelhető, hogy ha biztonságban éreznénk magunkat, ha tényleg azt éreznénk, hogy egy csapathoz tartozunk, hogy ...