A minap olyat tettem, amit sosem hittem volna.

Nem azért mert derogál segítséget kérni (de), nem is azért, mert eddig semmilyen jó tapasztalatom nem volt ezzel a szakmával kapcsolatban. (de) :)

1 órát beszélgettem, egy karrier tanácsadóval.

Bizony.

Én, aki azt mondta, nem jó az a szakma semmire. Pedig jó, csak eddig rossz emberekkel hozott össze a sors.

Kiderült, hogy egy valamire való karrier tanácsadóval beszélgetni, olyan mint egy pszichológussal, csak ő a karrieredre, a munkádra, a motivációdra kíváncsi, és nem az egyéb neurológiai betegségeidre. :)

Pedig nekem az is van bőven.

A lényeg az, hogy mire letelt az 1 óra, úgy elfáradtam, és úgy össze voltam zavarodva, mint még soha.

Gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy mit akarok elérni, hogy miért is érdekel egyáltalán engem ez az egész HR világ, és hogyan tudnám meggyőzni, mégis ezt a neves munkásréteget, hogy igenis van helyem köztük, annak ellenére, hogy nincs szakirányú végzettségem, és az angolom is csak jóindulattal felhasználóbarát...mondjuk én értem amit mondok... :) Heheh...

Most ha azt hiszitek, hogy az írás végére, jön a csattanó és a megvilágosodás, hát ki kell  hogy ábrándítsalak benneteket.

Mert még mindig nem tudom.

Annyit sikerült kiokoskodnunk, hogy valószínűleg van bennem egy hatalmas hiányérzet, amit kivetítek a vezetőmre, illetve a HR osztályra is.

Valószínűleg, engem az motivál, -táplálkozva ebből a hiányérzetből- , hogy tudom mi az, amit én másképp csinálnék, mi az ami nekem vagy a kollégáimnak hiányzik, nap mint nap, ahhoz hogy jobban teljesítsünk.

Látom azt, amit a vezetőm nem, vagy annak a vezetője, vagy esetleg a HR osztály.

De ami a legfontosabb,- viszont a legnagyobb hátrányom is- , hogy ezt sajnos ki is merem mondani.

Tudom, mi az, ami miatt elmennek a kollégák, és tudom mi az, ami hiányzott nekik, és ha megkapták volna még itt lennének. 

Tudom, mi az elhivatottság, mi a tehetség, mi a szenvedély, amivel űzni lehet egy szakmát.

Akár többet is, több területen...

Tudom, milyen mentorálni, oktatni, betanítani egy kollégát. 

Tudom, milyen lelki oldalról támogatni valakit, mert akkor és ott pontosan erre volt szüksége.

Hát ez lennék én...

Kellek???

;)