Hát hogy is mondjam, kezdek kicsit megtelni ezekkel a kifejezésekkel...

Lehet itt korcsoportra osztani a népet, de a probléma ugyanaz...

A munka!

Szóval, most épp szabin vagyok, ráérek álmodozni....

Azt álmodtam meg, hogy mi lenne akkor, ha mindenki tenne azért, hogy azt csinálja amit szeret, és nem lenne mindenki depressziós, nem mi lennénk az antidepresszánsok legfőbb felhasználói...

Mindenki szidja a közösségi portálokat, de azt kell hogy mondjam, hogy én iszonyatosan büszke vagyok...

Én nap mint nap azt látom az üzenőfalamon, hogy mi magyarok, mindig is a találékonyságunkról voltunk híresek, és ezt minden nap be is bizonyítjuk.

Azt látom, hogy bár a társadalom próbálja lenyomni a torkunkon a kötelező 8 órás (minimum) munkaviszonyt, de mi lázadunk!!!

Így van, mi vagyunk a lázadók!!!

Ugyanis gomba mód szaporodik a kreatív foglalkozások száma.

És nem kell más hozzá más csak egy ötlet...És beválhat!

Minden nap látom, a jobbnál jobb ötleteket, legyen az ékszerkészítés -amihez elég egy frappáns név (anya-lánya karkötő)

Vagy horgolás, babakészítés, zokni bábok, kis polipok az újszülötteknek, tanárok mernek blogot készíteni és kiállni az oktatási rendszerük mellett, nagyon jó témákat feszegetnek különböző bloggerek...és még napestig sorolhatnám.

Szerintem ebben van a jövő.

Most jött velem szembe egy cikk,egy Y generációs lány szenvedéseiről, mert diplomával, 2 nyelvvizsgával nem talál munkát, és még mindig mamahotelben lakik.

Hát ahogy a nagy többség.

Ennek egyébként baromi egyszerű oka van!

AZ OKTATÁS!!!!

Mert babám az teljesen rendben van, hogy te kinézel magadnak egy szakot, vagy egy szakmát, amit tanulni szeretnél, csak hát ugye, azt senki nem kérdezi meg tőled amikor gyakorlatilag tini fejjel irányt választasz, hogy fog-e ez kelleni bárkinek...

Vagy megint majd külföldre kell vinned a tudásodat árulni.

Annyira de annyira szép és hangzatos nevű szakmák vannak, nekem például nagyon tetszik a fénymásoló asszisztens... :))

Nem régen beszéltem egy friss diplomás kollégával, azt mondta, hogy az egyetemen egy db órát töltöttek el azzal, hogy beszéltek a megtakarítás és a nyugdíj biztosítás fontosságáról.

Ez igen barátom...hát akkor ti már mindent tudtok.

Jó értem én, akkoriban én sem tudtam semmit, csak azt, hogy bankban szeretnék dolgozni.

Nekem szerencsém volt, mert 20 évesen már ott is dolgoztam és nagyon hamar megtanultam, mi a pénz, a megtakarítás, a biztosítás, befektetés.

De a mai kölkök úgy jönnek ki az egyetemekről, hogy fogalmuk nincsen a munka világáról...

Elképzelik maguk a előtt a Google irodákat, és ami nem az, akkor léc...külföldre leginkább.

És akkor jönnek a keresztkérdések, hogy a régi munkavállaló miért utálja ki az új munkavállalót.

Miért nem tudnak megférni egy irodában a különböző generációk tagjai.

Mert nincsenek leoktatva!!!!

Az új ember nem tud semmit...

A régi embert meg már nem érdekli, mert te vagy a 20. Y generációs akit betanít és te 3 hónap múlva lelépsz, mert nincs csocsó az irodában.

Arról nem beszélve, hogy a régi ember míg téged betanít, az ő munkáját senki nem csinálja meg, és + mentor pénz sem jár utánad, ami kicsit is motiválná abban hogy jó legyél a munkádban.

Emberek!

Itt minden összefügg mindennel...

Most úgy érzem magam, mintha egy hatalmas nagy tömeg közepén állnék, kiabálok, kiabálok, de senki nem hall meg!!!

Mert amúgy ez is történik... :)

Megmondjam, hogy miért???

Mert nincs szakirányú HR diplomám, nem beszélek 2 nyelven és nincs releváns 8 év tapasztalatom.

Nekem csak 15 éves munkatapasztalatom van, meg igen-igen fogékony vagyok a problémák meglátására.

Csak hát  a neves HR társadalom köreibe így nem lehet bekerülni.

Bár nagy hangon biztatják a karrierváltókat, azért tegye a kezét mindenki a szívére, ha egy pozícióra jelentkezik egy HR szaki vagy egy karrierváltó...Na kit fognak felvenni???

Nem engem...

Sőt...

Még visszajelzést sem kapok.

Ez a másik kedvencem.

Na akkor pár sorban levezettem, az alapvető gondokat a munka világában, és sok sikert kívánok mindenkinek a megoldásához!!

Eddig is baromi jól ment!!!

:)