Az a nagy helyzet, hogy a nagy világmegváltás és karrierváltás közepette, bizony, elfelejtkezünk az egyik legfontosabb segítségről, amit egy Anya kaphat a túlzsúfolt napok során. Pontosabban a szerencsésebbek...

Én annak mondhatom magam, legalább ebben, mert minden mással nagyon meg kell küzdenem, szóval ennyi nekem is jár. :)

Sajnos, nem vagyok az az egészséges típus. Rengeteg betegséggel küszködöm, persze egyik sem halálos, csak korlátoz 1-2 dologban nap mint nap.

Már alapvetően ez elég lenne ahhoz, hogy egész nap depressziós és mélabús legyek, de ha hiszitek, ha nem, a humor és az önirónia, vagyis a tehetség ahhoz, hogy jókat röhögjek magamon, egyenesen túlteng bennem. Már rengeteg dolgon átsegített idáig is.

Szóval igen, sok korlát közé vagyok szorítva, ilyen például az étkezés, az alvás, mozgás, az alkohol és egyéb kedélyállapot javítók teljes garmadája. Vagyis eléggé józan életet kell, hogy éljek, ami néha eléggé elkeserítő.

Viszont...voltatok már céges csapatépítő bulin, ahol csak te voltál józan, és csak te videóztál? :)

Hirtelen nagyon sok barátot tud így szerezni az ember...ha nála vannak a bizonyítékok... :)

Ez a bizonyos korlát, sok dologban hátráltat, olyan teljesen természetes dologban is, mint a legtermészetesebb tettek a világon... a gyermeked nevelése, szoptatása, gondozása.

Pici korom óta, rejtélyes eszméletvesztések kísérték végig a felnőtté válásomat, amire csak nagyon későn, 24 éves koromban derült fény.

Kiderült, hogy epilepsziás vagyok, amivel már nagyon szépen együtt lehet élni, megfelelő gyógyszerekkel, rohammentesség esetén még jogosítványom is lehet. Nálam, azonban, az alvás mint olyan, elengedhetetlen feltétele, hogy jól legyek.

Nincsen ezzel semmi baj, hiszen amúgy sem vagyok az a bulizós típus. Igen ám, de ahogy megszületik a gyermeked, na mi az első dolog, ami megszűnik létezni?

Igen... az alvás, és a pihenés.

És akkor itt jött képbe Apa, aki lassan 10 éve, lelkiismeretesen ébred minden éjszaka, vagy félig alszik csak gyakorlatilag, hogy én tudjak pihenni.

Azért ez egy férfi esetében, nagyon nagy szó, én sok olyan apukát ismerek, aki külön szobába költözik, míg éjjel Anya 2 óránként ébred a picihez, hisz ő úgyis egész nap otthon van, majd kipiheni magát...

Ami tudjuk, hogy nem igaz.

Szegény férjem, éjjelente 2-3 óránként kelt, mindkét gyerekhez, mert sajnos egyik sem volt jó alvó.

Anyukám azt mondta, hogy ez a sorsom, mert én sem hagytam őt aludni 1 éves korunkig. Ja igen, mi ikrek vagyunk :)

Hajlamos vagyok, természetesnek venni, hogy Apa itt van. Sok családnál nem így van. Rengeteget segít a gyerekek körül, mert ő is látja, hogy napi 8-10 óra munka mellett, nem tudok ezer felé szakadni, és nekem orvosi papírom van arról, hogy muszáj aludnom. Az persze más kérdés, hogy nem alszom, ha ébren a gyerek, beteg, vagy akármi más. De legalább van róla papírom! Elvileg megtehetném! :)

Köszönöm Apa, hogy kitartasz mellettem, mellettünk, lassan már 15 éve. :)

Nálunk nincs abból vita, ha munka és család mellet nincs minden nap főtt étel az asztalon, vagy esetleg kibuggyan a szennyes a kosárból, mert hétfőnként például 12 órát dolgozom egy multinál.

Mindent megoldunk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Apának ne az lenne minden vágya, hogy átaludja az éjszakát és minden nap fincsi vacsorára jöjjön haza. De ez nem az a világ. Ők is feláldozzák magukat a családért, legalább annyi kompromisszumot kötnek naponta, mint mi. Csak erről nem olyan divatos beszélni.

Még ha megtehetnénk se maradnék itthon, ezt ő is tudja, kell nekem az "énidő", a munka, a pörgés.

Próbáltuk már, hogy itthon maradtam, azt hiszem 2 hétig bírtam nyávogás nélkül. :)

Hosszú -hosszú évekig nagyon gyengének gondoltam magam, hogy ennyi betegséggel,- ami nem szépítem, nem könnyű-, gyermeket vállaltam és rengeteget dolgozom.

De tudjátok mit?

Egy hős vagyok, és aki nem így gondolja, csinálja utánam, csak 1 napomat!

Az Anyák hősök, igen ez tény. Fel sem tudom sorolni, azt a rengeteg okot, amiért szobrot kéne nekünk állítani.

De az Apáknak is!