Mikor megláttam ezt a 2 oldalas cikket egy bizonyos oldalon,rögtön az jutott eszembe,hogy ez egyáltalán kérdés,vagy valami vicc????

Mi az hogy van-e helye az érzelmeknek???

Nincs is ott más csak érzelem,gyakorlatilag egy érzelmi hullámvasúton ülünk egész nap.

Hát nem vagyok az a spirituális beállítottságú ember,de ha létezik az a bizonyos aura,amit elvileg mérni is lehet....

Hát,nem kell ehhez méreg drága Coach-ot fogadni és meghallgatni,az okosságot...

Jó az igazság az,hogy amit olvastam tőle,az nagyon szép...csak hát...tudjátok hol élünk...

Pff...

Na szóval,ha valóban színekben lehet mérni az auránkat,hát az enyém valószínű a szürke 50 árnyalatában virítana.

Persze vannak az örök optimisták,akik a szivárvány minden színét produkálják...hmm...bár itt nem feltétlenül az aurára gondolok...

Bizony...ők azok... a kaméleonok... :)

Na szóval a cikk szerint,az ember alapvetően társaslény,ebből kifolyólag kommunikál,tehát érzelmeket közvetít...

Az alapvető probléma az,hogy nem tudjuk ezeket helyén kezelni,amivel egyébként egyet is értek....

No de,a cikk szerint,ennek az érzelem hullámnak a kezelése a vezető feladata...

Na hát itt már van gondom,de nem kevés,ellenben sok...

Ilyenkor mindig azt érzem,hogy ezzel az agy mosott karrier tanácsadókkal a hócipőm tele van.

Ilyenkor baromi dühös vagyok,mert elképzelem a sok szerencsétlent,akiknek ezt végig kell ülni,csapatépítés vagy továbbképzés miatt,és nem nyithatja ki a száját és mondhatja el az igazat.

Jobb ha el sem megyek egy ilyen előadásra,mert csak hangosan felröhögnék...

Annyira irigy vagyok....pasi akarok lenni...

De tényleg,nekem ez a gyökere a gondjaimnak,hogy nem vagyok pasi...egy multinál,2017-ben.

Minden sokkal könnyebb lenne...magas lennék,kigyúrt,baromi jól állna rajtam az öltöny és  a főnökasszony csüngne minden szavamon.

Annyira jó lenne,meghallgatni őket is,hogy min mennek keresztül egy-egy nap...

Akivel én dolgozom együtt,az vagy érzelmi analfabéta,vagy mint ahogy azt oly sokszor emlegetem,baromi jó gyógyszert szed...

Úgy csinálja végig a napot,hogy semmit nem tudsz leolvasni az arcáról,és ez baromi félelmetes...

Én félek az ilyen emberektől...

A másik véglet az állandóan mosolygó emberek...tőlük is félek,az nem egészséges...

:)

Szóval hajrá érzelmek!!!

Így maradunk emberek!!!