A napokban, megkeresett az egyik leghűségesebb olvasóm, hogy megosszon velem egy történetet.

Felvettük egymással a kapcsolatot, és ahogy hallgattam a történetet, egyre több érzelem futott át rajtam.

Először persze, a lelkesedés, mert szerintem egy nagyon izgalmas témáról szól a dolog, majd jött a meglepetés, harag, csalódottság, és a végén már csak nevettünk.

A történet végére, szerintem ti is nevetni fogtok, de sajnos kínotokban.

A következő pár sorban, megpróbálom levezetni, hogyan tegyünk tönkre, egy amúgy jól működő - és ami még fontosabb-, egy jó hangulatú munkahelyet, csapatot.

Íme a tuti recept :

Adott  "Cukifalat"  nevű cég, ami egy madárcsicsergős szép keddi délutánon, rádöbben arra, - bár már a csapból is ez folyik-, hogy nem elég, hogy munkaerőhiány van, de még a konkurenciával is fel kell vennie a versenyt, mert a közelmúltban hozott döntésük következményeként, egyre több ember hagyja el azt a bizonyos hajót.

Ez a döntés, amúgy semmi szokatlan, de tény, hogy választás elé állította, a legtöbb kollégát.

És ők választottak.

Mentek.

A történet itt kezd érdekes lenni, hiszen ezt a vándorlást sürgősen meg kell állítani, aminek az egyik legjobb módja, előhúzni a Jolly Jokert, vagyis a VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁST.

A versenytilalmi megállapodást az Mt. 228. §-a szabályozza. A versenytilalmi megállapodás lényege, hogy annak alapján a munkaadó a munkaviszony megszűnésekor pénzt fizet a munkavállalónak, aki ezért az abban foglalt ideig köteles tartózkodni a megállapodásban leírt cégnél vagy munkakörben való újbóli elhelyezkedéstől. Amennyiben e kötelezettségét a volt munkavállaló megszegi, alaphelyzetben a versenytilalmi megállapodásban rögzített és megkapott összeg kétszeresét köteles a munkáltatójának megfizetni.

Ez egyébként nem újdonság, a legtöbb cég, már belépéskor aláíratja a kedves leendő munkavállalóval. (persze, becsúsztatva a többi papír közé, minden magyarázatot nélkülözve)

Itt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy járjunk el mindig nagyon körültekintően belépéskor, és úgy általában, bármilyen szerződésmódosításkor. 

Később már nem lesz lehetőség visszakozni. 

A bibi akkor van, mikor nem belépéskor, hanem egyik napról a másikra, leteszi eléd, és azt mondják, hogy neked

" erkölcsi kötelességed, hiszen te lojális vagy hozzánk, hűséges, és egyébként is egy vagyont költöttünk rád, mert oktattunk, kitanítottunk...stb." ezt aláírni.

A versenytilalmi megállapodásban a munkavállaló elhelyezkedését maximum 2 évig lehet korlátozni.

De mivel mi annyira jók vagyunk hozzád, ezért adunk egy kedvezményt...

A munkáltató a versenytilalmi megállapodásért cserébe ellenértéket köteles fizetni. A korlátozás mértékének és az ellenérték meghatározásánál figyelembe kell venni a munkavállaló képzettségét és gyakorlatát.
A törvényben megszabott minimum a korlátozással érintett időtartamra eső alapbér 1/3-a.

Azt mondjuk neked, hogy innentől kezdve minden hónapban, részletekben, előre kifizetjük neked, a megállapodásért az ellenértéket.

Papíron, hiszen az összeget, te minden hónapban megkapod, de sajnos a fizetésed ugyanezzel az összeggel csökkenni fog.

Hát nem zseniális megoldás?

Hiszen a munkavállaló csak nyerhet vele, nem?

Amennyiben nem helyezkedhet el a szakmájában 2 évig, kiesik a szakmából, és mint ezt tudjuk, egy CV - ben sem mutat jól, az a kis szünet.

Nem használhatod a tudásod, ami azt hozza magával, hogy nem fogsz tudni annyit keresni, mint amit egyébként a szakmáddal, tudásodnál fogva lehetne. 

Mondanom sem kell, hogy természetesen, véleményezésre került egy másik munkajogásszal a szerződés, aki azonnal rávágta, hogy teljesen törvénytelen az egész és abszolúte támadható.

A legtöbb kolléga, sajnos kényszerből aláírta a szerződésmódosítást, de a lehető legrövidebb időn belül távoztak,nem konkurens céghez, de ezzel is nagy zavart okozva a munkafolyamatokban.

Az a pár kolléga, aki nem írta alá, azok minden nap szembesülnek a következményekkel...

No sebaj, hiszen most már, a hangulat a cégben tetőfokára hágott, mindenki boldog, és lojális. 

Ja nem, az egy másik történet...

A történet úgy kerek, ha azt is elmesélem mi van most az "álomgyárban".

Most az a tényállás, hogy a kedves dolgozók, boldogtalanok, inaktívak, alul motiváltak, kedvetlenek, nem jönnek a számok sem.

Mit tegyünk? Kérdezheti ezt magától a cég...

Ez az!

Szerződtessünk coach cégeket, járjanak hozzánk tanácsadók, remélhetőleg rengeteg pénzért, és próbálják meg elérni, a kedves kollégáknál, hogy szeressenek ugyanúgy ott lenni, mint eddig, teljesítsenek ugyanúgy mint eddig, és eszükbe se jusson, a konkurenciánál elhelyezkedni, hiszen miért is tennék?

Jobban fizetnek?

Jobban megbecsülik őket?

Nem próbálnak törvénytelen szerződéseket ledugni a torkunkon?

IGEN!!!!

A személyes véleményem, az, hogy ez egy TÖKÉLETES példa arra, hogyan tegyünk tönkre, valamit, ami eddig jól működött.

Én nagyon nagy a valószínűsége, annak, hogy már soha nem is lesz olyan, mint azelőtt.

Illetve nem ezekkel a kollégákkal.

Szomorú.