Az az igazság, hogy kicsit idegesen pattog a kezem a billentyűzeten,miközben soraimat írom...

Napok óta nem írtam érdemben a témával kapcsolatban,mert úgy érzem hogy már a csapból is ez folyik.

Igen ám,de rossz csapból...

Nem abból a csapból,amelyikből kellene...

Minden napos kutatásaim során,azt látom,hogy a HR egy "bizonyos rétege",-mert hogy nem minden cég HR osztálya fogja be a változás szelét a vitorlájába, és akkor még finoman fogalmaztam- lázasan munkálkodik azon,hogy változást érjenek el kis hazánk valamennyi munkavállalója számára,oly módon,hogy előbb megpróbálja a vezetőséget és a HR-t "átképezni" új utat mutatni,hogyan is kellene megtartani a munkaerőt,növelni a munkavállalói élményt,megállítani a folyamatos elvándorlást.

Szerintem egyébként ez egy nagyon jó kezdeményezés és nagyon nagy szükség is van rá.

Mint ahogy azt a napokban írtam,jó magam is szeretnék HR területen tevékenykedni,valamiért ebben látok most kihívást.

A magam útján el is kezdtem érdeklődni,hogyan lehetne belőlem igazán jó HR-es.

Azt kell hogy mondjam,hogy én lepődtem meg a legjobban,mert még egy ilyen elutasító szakmával nem igen találkoztam.

Olyan szintű követelményeknek kell megfelelni,amit nagyon kevesen tudnak teljesíteni.

Több éves HR gyakorlat,legalább két nyelv folyékony használata szóban és írásban és csak HR szakirányú diploma...

Hmm...

Kicsit elgondolkoztam.

Miért is írogatok én itt...

Lehet, hogy amiben én hiszek,illetve nem hiszek,hiszen a saját szememmel látom,hogy NINCS EMBER AKI DOLGOZZON!!!!!,az nem is úgy van,az én szemem káprázik?

A bankszektor is két kézzel kapar,gyakorlatilag bárki után,akiben csak egy pici reményt látnak,hogy hátha itt marad...

A CSOK miatt gomba módjára szaporodó lakóparkok foglalóit és szerződéseit sorban mondják vissza az építtetők,mert nincs aki felépítse őket !!!

Itt a hőség és nincs egy klímaszerelő,aki nem hogy beszerelné,csak kifertőtlenítené a klímákat.

Mindenki külföldön van, és a magyar gyerekek külföldön látják meg napvilágot,és ott is nőnek fel...

Szóval kérdem én....

Hol itt a baj??

Hogy lehet az,hogy HR konferenciák,fesztiválok,hatalmas rendezvények boncolgatják a témát,de valahogy még sincs változás.

Még a HR berkein belül sem... (tisztelet a kivételnek)

Én csak a saját szemszögemből tudom ezt megközelíteni,amit a saját bőrömön tapasztaltam.

A probléma gyökere az,hogy lehetnek nektek kedves munkáltatók,irreális elvárásaitok felénk,nyugodtan rakjátok ki a hirdetéseitekben,valószínűleg fognak is szép számban jelentkezni a Y-Z generáció tagjai...

De megtartani őket??

Áhhh....

Több ilyen kollégám van most is.Többen elmentek pár hónap után,egy olyan szakmába,ami azt mondja hogy figyelj,4 hónap alatt átképezlek és adok neked munkát.

Ennyi...

Ez nekem már egy munkavállalói élmény lenne...

Miért kéne megragadnom abban a munkában amit anno megálmodtam,ha már kiéltem magam benne?

Mert bár egy frissen diplomázottnak,(csendben jegyzem meg,hogy idén 12 ezer diploma ragadt bent,a nyelvvizsga hiánya miatt) meglesznek a papírjai,de azt most mondom,és bár ez csak én vagyok...

Én nem megyek el egy olyan céghez interjúra,ahol pályakezdőkre bízzák a toborzást...

Na ne vicceljünk már...

Továbbá,tegyük fel,hogy vagy olyan szerencsés,és egy ilyen jobb HR-es támogatód van,aki megakar tartani,után követ,és érdekli a véleményed.

Ez tök jó.

Ő tudja,én tudom,de mi a helyzet a főnökömmel?

Ő tudja?

Nem...

Na itt a hiba...

Őt nagyon nem érdekli az én véleményem,nem hogy a munkavállalói élményem... :)

Itt most hangosan felnevettem...:)

De ebben nyugodtan cáfoljatok meg,ha nem így van.

Ide nem babzsákfotel vagy csocsó meg nem tudom  milyen Google "álomiroda" kell,hanem valaki aki megkérdez minket is,hogy nekünk mi lenne a munkavállalói élmény,mert az mindenkinek más!

Jó lenne ha a  "kisembert" is megkérdezné valaki,és nem a nagy okosok találgatnának a fejünk felett.

Pont.