Na hát eljutottunk oda,ami minden szülő és nagyszülő rémálma...

Itt a nyári szünet!!!

Aha ez tök klassz,de mi legyen a gyerekkel????

Sajnos ez minden családban probléma...

Ahol olyan szerencsések a szülők,hogy van munkahelyük,azért....

Ahol nincs munkájuk az embereknek és ételük sincs,amit a gyerek megehetne,mert az ő szemük fénye csak akkor eszik,ha bent van az iskolában...

Rengeteg ilyen család van,csak hát ezt annyira nem reklámozza senki.

Na mindegy , a lényeg,hogy mit csinálj a gyerekkel ha te dolgozol...

3 hónap.....old meg!!!

Ahol vannak nagy szülők,azt szokták mondani,de jó van segítségetek....aham....hát nem igazán...

Az a baj,hogy a mi gyerekeinknek,már soha nem lehet olyan igazi nyári szünetük,mint nekünk volt anno...

Gyakorlatilag már az év végét se vártuk meg és már lent voltunk vidéken  a Mamánál...

Lent,faluhelyen,ahol harapni lehetett a levegőt,a rengeteg élménnyel,barátokkal,estig kint az utcán és a kutyának nem jutott eszébe aggódni,hogy elrabolnak,felrobbantanak,megerőszakolnak,megölnek...stb.

Egész nyáron kiscsibéket,libákat,kacsákat neveltünk,disznót etettünk,reggel 6-kor a ház előtt ment el a tehéncsorda,egyhangú felkiáltásokkal,Hej, Bimbó...hej!!!!!

Szegény mamám mosott ránk egész álló nap a Hajdú mosógéppel és a Hajdú centrifugával....

Sose felejtem el,ahogy lengeti a szél a frissen mosott ruhát  hatalmas nyárfa árnyékában,ahol a nagy öntött vas hintánk állt,ahol a Mamám egy egész napos mosás után se volt fáradt órákig lökni minket és népdalokat énekelni velünk.

Amikor még a szomszédban a kék kútról hordták haza a vizet,nálunk azért be volt vezetve,mi nagyon menőnek számítottunk már akkoriban is.... :)

Reggel 10-kor keltünk,ágyba kaptuk a reggelit,majd irány a strand!!!

Addigra már frissen ki volt rántva a csirkecomb,meg kész volt a palacsinta,nehogy éhen vesszünk a strandon!!!:)

Ha megkívántuk a libamájat,a Mamám kiment az udvarba és nem is olyan sokára már ott sült a tűzhelyen...

Ha azt mondtuk,hogy csiripöri nokival ubisalival...hamarosan már hallottuk is,ahogy Mamánk intézkedik az ügyben... :)

A rengeteg biciklizés,kint a határban,erdőkben,a tiltott motorozások (amit persze biztos észrevettek,mert olyan kipufogó szagunk volt,hogy rettenet),a fiúkkal,a nyári szerelmek...:)

Hát igen...a férjem és én,még átélhettük ezeket...és merem állítani,ettől lettünk igazi egyéniségek,mert bár nyáron 1 perc alatt tájszólásunk lett,és vidékiek lettünk,eljött az ősz,hazajöttünk Pestre vagy a környékére,és megtudtuk becsülni amink van,mert odalent az embereknek a fele se jutott...

Szerencsére most is vannak nagyszülők,legalábbis nekünk,akik viszonylag fiatalok,könnyen mozognak,szerencsére egészségesek,közel is laknak.

De!!!

Ez már nem az a generáció ami nekünk kijutott.

Nagyon szeretik az unokákat,mondjuk egyszerre kb. 24 órán át.

Azt vettük észre,hogy ennyi a limit,amit még idegbaj nélkül kibírnak.

Persze,megvesznek nekik mindent,elmennek értük ha mi nem tudunk,kirándulni is elviszik őket 1-1 napra évente.

Ha van olyan szerencsénk havonta 1x talán ott is aludhatnak.

És tudom,sok szülő már ezért is mit nem adna,ha legalább ennyi segítsége lehetne... 

De én is örülök ennek,csak nem értem.

Minket anno 3 hónapra vittek el a nagyszülők,nem 3 órára...

És én már kérni sem szívesen kérek tőlük szívességet.

Úgy hogy szegény gyerekeim várják a nyári szünetet,mint a messiást,de sajnos ugyanúgy hajnalban kelünk,és visszük őket ügyeletbe,napközis táborba,ami ugyanaz mintha suliba mennének,csak tanítás nélkül.

Persze,abban az 1-2 hétben mi is megpróbáljuk odatenni magunkat,amikor (ha) szabit kapunk,meg ott vannak a hétvégék...

De hát ez meg sem közelíti a mi nyarainkat.

És sokszor úgy megmondanám a nagyszülőknek,de aztán meg is gondolom magam,mert nem tudok igazságot tenni.

Ez lenne a generációs különbség?

Nem tehetnek róla,mert így szocializálódtak???

Vagy csak így kényelmes???

Nem tudom....