A helyzet az, hogy nem szoktam túl vidám dolgokról írni, de azért törekszem arra, hogy a személyes és lelki gondjaimat kihagyjam az írásaimból. Nem mindig sikerül, de legalább próbálkozom.

Az alapvető gondom ezzel csak annyi, hogy ha mindig csak a rosszat írom, az már unalmas, ha meg mindig csak a jót, azt meg úgysem hiszi el senki. Szóval maradok, az arany középúton, az eddig bevált. Arról írok, ami éppen történik velem, és abban nem lehet hiba.

Legutóbb a kiégésről írtam, és hát én lepődtem meg a legjobban, hogy mekkora olvasottságot ért el, az a pár sor.

Valamire nagyon rátapintottam, mert alig pár nap alatt közel 9000 kattintást sikerült elérnem. De én ettől sem vagyok boldog. Sokkal jobb lett volna, ha arról írok, hogy ...